2009. okt. 26. 13:34, by HH

egy centit se aludtam egész éjjel, pedig lelkiismeretesen direkt nem dajdajoztam házon kívül hajnalig, mert hogy korán kell kelni és jókislány mód van.. semmi értelme nem volt. most lehetne 2 órát bubbantani,de már minek...
f tanul, még soha nem láttam ilyet, nem akarom megzavarni.
megyek ma bringázni ídejólesz, este meg játékmókakacagás.
addig elintézem papírmunkáimat.
tömény unalom.
2009. okt. 25. 12:54, by HH

amikor nekikezdtünk, tisztán emlékszem, hogy  elhangzott egy mondat a számból:"a vállamig legalább érjen",de láttam , hogy nagy volt a hév meg az alkotói kedv és hirtelen azon kaptam magam,hogy a beatles tagja lettem (korai szakasz). Kitaláltunk f-el ezer fedősztorit, hogy elvesztettem egy fogadást , vagy jótékonysági célra ajánlottam fel, de a nevetés csak a látszat volt részemről. Belül sírok. Tiszta szívemből, teljesen őszintén haragszom és szakítok! szevasz fodrászlány
2009. okt. 15. 7:03, by HH

elhagyom a szeles várost kis időre. mindenkinek további szépet!
2009. okt. 14. 21:04, by HH

beigazolódott a gyanúm, miszerint fáradozásim feleslegesek voltak. lelkesedésem elhamarkodott volt, pedig én tényleg minden tőlem telhetőt megtettem. Önmagában nem volt elég az őszinteség és a segítőkész hozzáállás. megint naiv voltam, hogy azt hittem a mai világban nem kell a megjátszás és a seggnyalás. A problémák forrásának epicentruma, ama bizonyos hely, amit íme kitörlök fejbeli GPS-emből, és ha a szívem visszahúz, vagy adnék még egy esélyt az elveimnek és az igazságérzetemnek, akkor is meggyőznek majd az észérvek, hogy a lábamat se tegyem be oda többet. Jelentem, én ezennel kiszálltam.
2009. okt. 11. 1:47, by HH

túlsminkelt, sznob biznisszvumenek és frank sinatra között töltöm a mindennapjaim felét.
2009. szept. 30. 18:48, by HH

azt írták, e-mailben tájékoztatnak a rendelésem állapotáról, én pedig naivan elképzeltem, hogy  milyen jó lenne, ha küldenek például ilyeneket : ezekben a percekben szeleteljük az omlós paradicsomot, melybe beleharapva  egy toscán étterem napsütötte teraszán érzi majd magát, ahogyan lágyan fúj a nyári szellő és meglibbenti a sétáló szoknyákat... vagy ilyeneket : az egyedülálló mozarella éppen ráolvad a kövön sütött pizzájára a fűszerek és a friss zöldségek ölelésében...aztán csak hozzámvágott a fiú egy pizzát.
2009. szept. 29. 10:57, by HH

ma azt mondták rám, hogy felnőttnek nézek ki.
2009. szept. 26. 18:14, by HH

tartozom azzal, hogy respect a hideg kakaónak a deák téren a napban ülve
meg, hogy megyünk berlinbe és megint mondhatom hogy ich bin ein berliner,ami azt sem tudom értelmes-e ebben a formában
tenni is kell ezért ugye, a munka hőseinek oltáránál fáztam ma hajnalban meg pont.

2009. szept. 1. 15:37, by HH

pont mikor még lehetne kicsit az iskola előtt strandolni, fröccsözni, éjszakázni, mókázni meg kacagni a cimboráimmal, akkor pont mindig megbetegszem. mindig mindig mindig. a szervezetem így jelzi az iskolaundort.
ezért kénytelen vagyok iskolaidőben (is) strandolni, fröccsözni, éjszakázni, mókázni meg kacagni a cimboráimmal.
valamint (!) sokként ért hogy nincs itthon majonézes torma
2009. aug. 20. 22:03, by HH

*túrázni 15 km-t az erdőben bedagadt bokával (ami balra már nem mozog) és közben rájönni hogy    mennyi sok dologért felelősséggel tartozom
*hogy egy jó közösségnek hatalmas építő ereje van
*hogy nem lehet mindent csak ésszel irányítani
*ha jobban figyelnék nem is tévednék el mindenhol,de már úgy      elkényelmesedtem ebben a     szerepben, hogy nem tudok kitörni
*eddig nem venni arról tudomást hogy mért nem tudok egyedül enni és      aludni
*hogy egy nagy jégkása néha milliószor jobban tud esni mint bármilyen       alkohol
*végre megint hullámokban törnek rám az érzések de sajnos elsodornak
*amikor nem éreztem magam még ilyen felnőttnek
2009. júl. 9. 20:36, by HH

"...és dalol a fán a kuvik és tust
húz a szívben valami, ami egyszerre rohadt és szép
és szárnyak nélküli puha szélben
nyikorognak az ólajtók
s füvek nőnek a lovak helyén én tudok egy altatót

mert kibéleltük jól magunkat mesékkel
mert nem történik semmi más és azért kell, azért kell
mert itt az van amit én akarok, na jó, jöhetnek a csillagok
csak intek aztán itt van neked mindenből nagyon sok
sok barát és egy tigris jönnek utánad itt is
és madarak ejtik öledbe amit megkívántál, vidd is!"
2009. jún. 28. 20:54, by HH

...történt ugyanis, hogy túl sokszor kérdeztem meg, hogy segíthetek? ma, aminek az eredménye az lett, hogy egész nap a nagymamám kertjében számomra jelentéktelen zöldségeket és gyümölcsöket istápoltam. ennek következtében: félig leégtem (igen,csak a hátam) elölről pedig fehér vagyok mint a hó, összecsípett minimum 40  ismeretlen eredetű bogár, estére pedig elkezdett esni az eső, tehát lényegében felesleges volt a fura vegyszerek fele amit a fura izékre cuccoltam... igen,városi gyerek vagyok.
a kutya pedig rettenetesen fél tőlem... és ...ez szomorú.
2009. jún. 13. 11:27, by HH

vicces hogy akire felnézek felnéz rám!ezt sikerült tegnap (ma) reggel 5ig megbeszélnünk hatszázszor.
akármennyire is nehéz beismerni, alapvetően szeretem az embereket
2009. jún. 9. 14:11, by HH

amikor mindenre azt mondom hogy ott leszek, pedig tudom hogy nem és a fejemben csak azt tervezgetem hogyan járom körbe az országot a nyáron (lowbudget) hogy ne makkanjak meg otthon a hangyaszámolásban viszont elkerüljem a munka fenyegető veszélyét.
meg olyan is van amikor belga csokit eszel és azt hiszed belehalsz, olyan finom.
meg olyan is van amikor csak úgy sokat eszek mindig, összefolynak az étkezések, csak az ízeket akarom érezni, mert most muszáj, fontos, kell!  nincs a háttérben lelki sérülés egyszerűen csak az ízek kellenek és már összefolynak az olyanok hogy finomfőzelék kakaós csigával csípős paprikával meg krumplistészta. mióta ezen életmódot folytatom nemtudokaludni  napról napra megjegyzik milyen vékony vagyok.
2009. máj. 15. 11:30, by HH

A háborúhoz 3 dolog kell: tanulni, tanulni, tanulni! ....Na jó ez nem teljesen így van, de most pont igaz. Sodródom az árral, és félek ha megállok, akkor nagyon elgondolkozom, pedig azt most nem kéne. Úgyhogy inkább MagneB6 csemege forevör.
Mondják, hogy aki soha nem tud egyedül lenni nincs kibékülve magával...lehet benne valami. Mióta kicsit (sokkal) több a gondom az átlagosnál, azóta nem tudok egyedül itthon lenni és csak aludni járok haza, azt is csak F-el leginkább. Enni se tudok itt..félelmetes. Ezért van, hogy párizsit eszünk tonnaszám az irodában, meg mindent végigkóstolunk a kínaiban aztán 2 óráig fáj a hasunk, vagy este 11kor megyünk krémesezni.
F lelépett és az infantilis lakótársam is hazamegy a hétvégére, úgyhogy kell egy túlélőpakk amig visszatérnek. Ismerd meg városod hétvége lesz úgyérzem, meg gintonic.
2009. máj. 1. 20:15, by HH

még az is tetszik ahogy a szél fújja a hajam, meg ahogy süt a nap, füttyögnek a madarak is, nincsenek gondok, akadályok, agyalás, nincs lehetetlen. valahogy most minden más. minden jobb. és egy félhalvány mosoly van az arcomon amit nem tudok levakarni. mindenki tudja hogy nem tudja senki.
2009. ápr. 24. 20:37, by HH

szerintem mindegyik depressziós.
nem hív, nem ír,nem keres. semmi.
előkerült az egyik lakótársam,meztelenül aludt egy kiflicsücsökkel a feje mellett mikor hazaértem hajnalban, és berakott két kést a hűtőbe.
ma mindenkinek teát főztem aki megfordult nálunk, pedig cukor és citrom nem volt.mindenkinek különböző volt a fintora.

2009. ápr. 23. 14:20, by HH

Igen, mikor tanulnom kell, rájövök, hogy régen írtam már ide is, éhes vagyok, enni kell, de előbb bevásárolni, és különben is poros a polc, inkább takarítok.Naja...Lényegesebb, hogy ma mindent egy 80-as (életkor,nem sebesség)  tempóban csinálok, mert a tegnapi mulatozásos tréfa után ez az ami talán még nem megterhelő.
F-el megyünk stand up comedy-re, szerinte a pincénél lesz, szerintem meg nem, és ezen összevesztünk. Tegnap délután is összevesztünk mert elfelejtettem az ebédet féligszándékosan. Kevésbé békés a hangulata mint nekem, ezért tegnap morcosan nem is jött velem sehová csak dolgozott, mi pedig infantilissé váltunk igen korán és szórakoztattuk a népet meg egymást, mígnem hirtelen mehetnékem lett és angolosan távoztam.
A lakótársaimmal nem találkoztam 2 napja. Lehet hogy elköltöztek...
2009. ápr. 17. 9:47, by HH

Dolgos hét volt ez a mostani és még az is lesz. Pénteki csendes pihenő van,aludtam is 12 órát moccanás nélkül.Napközben be-beugrik miket álmodok éjjel, és elég beteg. A főnök ne flörtöljön velem! A bőröndvásár nem egyszerű. Este lepukkant moziban fogunk ülni és valami olyan kaját enni amiben semmi egészséges nincs, miközben valami rémes filmet nézünk.
2009. ápr. 13. 23:20, by HH

Nem várok sokat, csak azt, hogy a XXI. században a civilizált Európa közepén ne jelentsen idegölő, hányingeres tortúrát ha egy nap alatt el akarok jutni az ország egyik végéből a másikba vonattal. És tudom én, hogy biztosan nem egy álommeló kalauznak, jegypénztárosnak stb. lenni és hallgatni egész nap a hülye utasok nyafogását, de egy kétmilliós nagyvárosban elvárható lenne hogy 70-es IQ feletti embereket vegyenek fel ilyen posztokra. Annyira tipik..
Egyébként pedig szedhetek bármennyi gyógyszert, bármeddig, bármilyeneket, vagy alkalmazhatok minden praktikát, népi gyógymódot,akármit, örökké meg leszek fázva mostmár ezután...most úgy érzem.
« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »